Page 43 - SZTNH - Bevezetés az iparjogvédelembe

1 2 3 4 5 6 7 8 SZABADALMI JOG

Használjuk példaként az A, B, C és D komponensű tea-
keveréket, a következő főigényponti megfogalmazással:

„1. Hashajtó hatású tea előállítására szolgáló gyógynö-
vénykeverék, amely aprítva vagy őrölve tartalmazza a
következő növényi összetevőket:
a) 3–10 tömegszázalék A növény,
b) 5–15 tömegszázalék B növény,
c) 20–35 tömegszázalék C növény,
d) 30–50 tömegszázalék D növény.”

Bitorlási helyzet elemzése: ha valaki forgalomba hoz egy
A, B és C komponensből álló terméket, az nem követ el
bitorlást, mert nem valósítja meg az összes igényponti
jellemzőt (nincs D komponens). Ellenben egy A, B, C, D és
E komponensű készítmény (ahol az A, B, C és D kompo-
nens mennyisége beleesik a megadott intervallumokba)
már bitorló, mert ráolvasható az összes igényponti jellem-
ző, azaz megvalósítja a találmányt (ugyan tartalmaz egy
további komponenst is, de egyben megvalósítja a védett
terméket).

A példából is sejthető, hogy nagyon óvatosan kell bánnunk
az igénypontbeli intervallumokkal és egyéb konkrét jel-
lemzőkkel. Nem bitorolna egy olyan termék sem, amely
pontosan az A, B, C és D komponenst tartalmazza, de
az alkalmazott mennyiségek érdemben eltérnek az inter-
vallumokkal kijelölt értékektől. Vagyis a leírás/igénypontok
kialakításánál alkalmazott intervallumoknak olyanoknak kell
lenniük, amelyeken kívül már lényegében nem jelentkezik
az elvárt hatás.

43