Page 10 - SZTNH - Bevezetés az iparjogvédelembe

BEVEZETÉS AZ IPARJOGVÉDELEMBE

PRIVILÉGIUMOK

Az első privilégiumok és monopóliumok a középkori
Velencei Köztársasághoz vezethetők vissza. Sokat meg-
tudhatunk a 13-18. századi velencei társadalomról és
jogrendszerről, ha megvizsgáljuk annak üveggyártását.
Abban az időben, ha egy polgár az üvegiparban dolgo-
zott, ez meghatározta, hogy Velence melyik negyedében
lakhat, a társadalmi státuszát, azt, hogy kivel házasod-
hat, és azt is, hogy utazhat-e külföldre. Az üveggyártás a
koramodern velencei gazdaság egyik legnagyobb ipará-
ga volt, és a város munkaerejének jelentős része dolgo-
zott az üvegiparban.

A 12. század folyamán a Velencei Köztársaság egyre
aktívabb szerepet vállalt a kézművesek és kereskedők
gazdasági tevékenységeinek szabályozásában. A ve-
lencei kormány komoly érdeklődést tanúsított a köztár-
saság egyik legjövedelmezőbb iparága, az üveggyártás
iránt, és több szabályozást is hozott a szektorral kap-
csolatban. A szabályozások célja egyrészt a velencei
üveg minőségének biztosítása és az észak-olasz termé-
kek nemzetközi jóhírének fenntartása, habár a legfon-
tosabb cél az üveggyártási tudás (ipari titok) országon
belüli megőrzése volt.

Bár erősen protekcionista politikát folytatott, a 13. századi
Velencei Köztársaság az innováció elkötelezett híve volt,
és tudatosan azon dolgozott, hogy odacsábítsa a külföl-
di feltalálókat. A Szenátus elkezdett engedélyeket adni a
Velencében ismeretlen technikák és technológiák gya-
korlására (ennek nevében már megjelent a ma használa-
tos „szabadalom” kifejezés megfelelője is). Általában az
ilyen jogok csak az iparos céheket illették meg. Velencét
tekintik a szabadalmak szülőhelyének, de – érdekes mó-
don – a szabadalmi rendszer kifejlődése és megerősödé-
se az odatelepedett külföldi feltalálók „harciasságának”
volt köszönhető. Ugyanis a külföldiek nem válhattak a cé-
hek tagjaivá, és bár Velence a fent említett engedélyekkel

10