Page 23 - SZTNH - Bevezetés az iparjogvédelembe
P. 23

1    2   3  4  5  6  7  8                                    SZABADALMI JOG





               2.2.2.2  A feltalálói tevékenység kritériuma


               A hármas kritériumrendszer következő követelménye a  feltalálói tevékenység
               megléte, ami azt jelenti, hogy szakember számára ne legyen magától értetődő az
               új megoldás a korábban ismertekből. A feltalálói tevékenység szempontjából akkor
               tekinthető egy megoldás szabadalmazhatónak, ha az a technika állásához képest
               szakember számára nem nyilvánvaló.

               Erre azért van szükség, mert az újdonság fogalma önmagában nem lenne elegendő
               az oltalmaztatni kívánt megoldások szűrésére. Lényegében minden megoldás ellátha-
               tó egy olyan további vagy átalakított, azaz új jellemzővel, amellyel már el lehet határolni
               az ismert hasonló megoldásoktól.

               A  feltalálói  tevékenység  vizsgálata  azonban  összetettebb  az  újdonság  megítélésé-
               nél. A  feltalálói tevékenység  ugyanis egy szubjektív elemet emel be a vizsgálatba,
               hiszen  a  szakember tudásszintjének meghatározása nem pontosan defini-
               ált. A lényeget úgy lehet összefoglalni, hogy a szakember egy fiktív személy: a
               szak terület átlagos művelője, és átlagos tudással rendelkezik az elsőbbség
               napján ismert megoldások alapján, azonban hiányzik a képességei közül, hogy
               az ismert tudásanyagból ötletesen tovább gondolkodjon. Nem rendelkezik feltalálói
               vénával, nem képes elszakadni a szakirodalmi megoldásoktól, de elméletileg
               hozzáfér az összes szakirodalomhoz.





                           A feltalálói tevékenység követelménye azért „veszélyes”,
                           mert a szabadalmaztathatósági vizsgálat során a hivatali
                           elbírálók összegezhetik a különböző szakirodalmi iratok-
                           ban feltárt megoldások egyes elemeit (de csak azon ira-
                           tok jöhetnek szóba, amelyek a szakember „látókörébe”
                           kerülhetnek rutintevékenysége során). Azaz a szabadal-
                           maztathatósági vizsgálat során a hivatali elbírálók igye-
                           keznek kombinálni a különböző szakirodalmi iratokban
                           feltárt megoldások egyes elemeit. Vagyis amennyiben az
                           egyik megoldásból hiányzik még egy láncszem, azonban
                           az fellelhető egy másik iratban, akkor az itt megenge-
                           dett mozaikszerű bizonyítás alapján az oltalmazásra váró
                           megoldással szemben megállapíthatják a feltalálói tevé-
                           kenység hiányát. Ennek következtében a megoldás nem
                           fog szabadalmi oltalomban részesülni.


                                                                                     23
   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28