Page 11 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.
P. 11

1. BEVEZETÉS



        1.    BEVEZETÉS



        Az alkotás viszonylag egyszerű folyamat (is lehet). Csak húzzunk néhány vonalat vagy
        készítsünk egy szel t, és máris mindannyian szerzőkké válhatunk! Az alkotás pillanata
        azonban nemcsak a művet hozza létre, hanem a szerzőt is majd egy évszázadra különféle
        jogokkal ruházza fel. Ennyire egyszerű a szerzői jog is? Ezzel kapcsolatban egy kiadó egy-
        szer azt kérdezte: „van-e értelme elolvasnom a szerzői jogi törvényt? Mindent megtudhatok
        belőle, ha végigolvasom?” Nehéz lenne azt válaszolni, hogy igen, minden további nélkül. A
        szerzői jog ugyanis olyan, mint egy kaleidoszkóp: ahány műtípuson keresztül szemléljük,
        annyiszor más képpé állnak össze a szerzői jog alkotóelemei.
           Ahhoz, hogy megértsük a szerzői jogok lényegét, mibenlétét, először is meg kell érte-
        nünk e jogok fő rendeltetését. A saját tulajdonunkban álló  zikai dolgainkat sokféle módon,
        akár  zikai eszközökkel is meg tudjuk védeni az illetéktelen személyektől. Egy biztonságos
        zár, riasztóberendezés, sőt, akár videokamerás meg gyelés mellett nyugodtak lehetünk
        abban, hogy nagy valószínűséggel csak olyanok fognak hozzáférni féltett tárgyunkhoz,
        akiknek ezt megengedjük. Abban is biztosak lehetünk, hogy ha e tárgyunkat megmutatjuk
        valakinek, vagy akár még azt is megengedjük, hogy rövid időre kézbe vegyék, a tárgyunk
        feletti tényleges uralmunk változatlanul fennáll, azt bármikor visszavehetjük és eltehetjük
        biztonságos, elzárt helyére. A szellem alkotásai – mint a szerzői művek – esetében azonban
        már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ezek az alkotások, bár sokszor szintén  zikai formában
        jelennek meg, konkrét anyagi formájuktól elkülönülten, attól függetlenül léteznek és hasz-
        nosíthatók. Éppen ezért hívjuk az ilyen alkotásokat immateriális javaknak is. Ugyanaz a ze-
        nemű megjelenhet például egy kotta, egy CD-lemez vagy akár egy élő előadás formájában
        is, amely utóbbi esetben kézzelfogható  zikai dologról már egyáltalán nem beszélhetünk.
        Mi történik, ha az általunk komponált zeneművet előadjuk a közönség számára? A dallam
        bekúszik a fülekbe, a refrén visszhangzik a fejekben, és hirtelen az alkotásunk ott van a
        közönség „kezében”. Vissza tudjuk venni? El tudjuk megint zárni, hogy ne férjenek hozzá?
        A tudomány jelen állása szerint még nem áll az alkotók rendelkezésére olyan eszköz, mint
        amit a hollywoodi sci- ben a „sötét zsaruk” használtak a rövidtávú memória törlésére, tehát
        ilyen értelemben nem tudjuk újra „biztonságba helyezni”, saját „birtokunkba” visszavenni
        művünket. Aki a művet egyszer megismerte, továbbra is „birtokában maradhat”, elméle-
        tileg azt tud vele csinálni, amit szeretne. A teljes  zikai biztonság fenntartására akkor lett
        volna lehetőségünk, ha soha nem adjuk elő a művet, nem hozzuk nyilvánosságra, hanem a
         ókunkban őrizzük lezárva. A szerzők azonban általában pont azért alkotnak, hogy mű-
        vüket megismerhesse a nyilvánosság. A mű nyilvánosság előtti használatával szerezhetnek
        hírnevet, és nem utolsósorban ezzel tudják biztosítani saját megélhetésüket is. Éppen ezért
        van szükség arra, hogy a  zikai védelem hiányát olyan jogi eszközök pótolják, amelyek ha-
        sonlóan megfelelő és erős védelmet biztosítanak arra, hogy a szerző saját ellenőrzése és
        uralma alatt tartsa alkotását és annak mások általi használatát. A szerzőt megillető jogok
        alapvető rendeltetése ennek megfelelően egyrészt a szerző és alkotása közötti személyes
        viszony védelme (pl. a plágium vagy a mű eltorzítása ellen), másrészt pedig a mű felhaszná-
        lása (pl. többszörözése, terjesztése) feletti teljes körű ellenőrzés biztosítása.

                                                                                      11
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16