Page 11 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

1. BEVEZETÉS

1. BEVEZETÉS

Az alkotás viszonylag egyszerű folyamat (is lehet). Csak húzzunk néhány vonalat vagy
készítsünk egy szel t, és máris mindannyian szerzőkké válhatunk! Az alkotás pillanata
azonban nemcsak a művet hozza létre, hanem a szerzőt is majd egy évszázadra különféle
jogokkal ruházza fel. Ennyire egyszerű a szerzői jog is? Ezzel kapcsolatban egy kiadó egy-
szer azt kérdezte: „van-e értelme elolvasnom a szerzői jogi törvényt? Mindent megtudhatok
belőle, ha végigolvasom?” Nehéz lenne azt válaszolni, hogy igen, minden további nélkül. A
szerzői jog ugyanis olyan, mint egy kaleidoszkóp: ahány műtípuson keresztül szemléljük,
annyiszor más képpé állnak össze a szerzői jog alkotóelemei.
Ahhoz, hogy megértsük a szerzői jogok lényegét, mibenlétét, először is meg kell érte-
nünk e jogok fő rendeltetését. A saját tulajdonunkban álló zikai dolgainkat sokféle módon,
akár zikai eszközökkel is meg tudjuk védeni az illetéktelen személyektől. Egy biztonságos
zár, riasztóberendezés, sőt, akár videokamerás meg gyelés mellett nyugodtak lehetünk
abban, hogy nagy valószínűséggel csak olyanok fognak hozzáférni féltett tárgyunkhoz,
akiknek ezt megengedjük. Abban is biztosak lehetünk, hogy ha e tárgyunkat megmutatjuk
valakinek, vagy akár még azt is megengedjük, hogy rövid időre kézbe vegyék, a tárgyunk
feletti tényleges uralmunk változatlanul fennáll, azt bármikor visszavehetjük és eltehetjük
biztonságos, elzárt helyére. A szellem alkotásai – mint a szerzői művek – esetében azonban
már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ezek az alkotások, bár sokszor szintén zikai formában
jelennek meg, konkrét anyagi formájuktól elkülönülten, attól függetlenül léteznek és hasz-
nosíthatók. Éppen ezért hívjuk az ilyen alkotásokat immateriális javaknak is. Ugyanaz a ze-
nemű megjelenhet például egy kotta, egy CD-lemez vagy akár egy élő előadás formájában
is, amely utóbbi esetben kézzelfogható zikai dologról már egyáltalán nem beszélhetünk.
Mi történik, ha az általunk komponált zeneművet előadjuk a közönség számára? A dallam
bekúszik a fülekbe, a refrén visszhangzik a fejekben, és hirtelen az alkotásunk ott van a
közönség „kezében”. Vissza tudjuk venni? El tudjuk megint zárni, hogy ne férjenek hozzá?
A tudomány jelen állása szerint még nem áll az alkotók rendelkezésére olyan eszköz, mint
amit a hollywoodi sci- ben a „sötét zsaruk” használtak a rövidtávú memória törlésére, tehát
ilyen értelemben nem tudjuk újra „biztonságba helyezni”, saját „birtokunkba” visszavenni
művünket. Aki a művet egyszer megismerte, továbbra is „birtokában maradhat”, elméle-
tileg azt tud vele csinálni, amit szeretne. A teljes zikai biztonság fenntartására akkor lett
volna lehetőségünk, ha soha nem adjuk elő a művet, nem hozzuk nyilvánosságra, hanem a
ókunkban őrizzük lezárva. A szerzők azonban általában pont azért alkotnak, hogy mű-
vüket megismerhesse a nyilvánosság. A mű nyilvánosság előtti használatával szerezhetnek
hírnevet, és nem utolsósorban ezzel tudják biztosítani saját megélhetésüket is. Éppen ezért
van szükség arra, hogy a zikai védelem hiányát olyan jogi eszközök pótolják, amelyek ha-
sonlóan megfelelő és erős védelmet biztosítanak arra, hogy a szerző saját ellenőrzése és
uralma alatt tartsa alkotását és annak mások általi használatát. A szerzőt megillető jogok
alapvető rendeltetése ennek megfelelően egyrészt a szerző és alkotása közötti személyes
viszony védelme (pl. a plágium vagy a mű eltorzítása ellen), másrészt pedig a mű felhaszná-
lása (pl. többszörözése, terjesztése) feletti teljes körű ellenőrzés biztosítása.

11