Page 192 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

A fejezet első részében a felhasználási szerződések szabályairól lesz szó. A felhasználási szer-
ződés a szerzői jog alapvető szerződéstípusa, amelyre sok speciális szabály vonatkozik a Ptk.-
ból ismert szerződésfajtákhoz képest. A fejezet ezt követően a munkaviszonyban létrehozott
művekre vonatkozó speciális szabályokat, majd az alternatív engedélyezés lehetőségeit mu-
tatja be, végül az árva művekre és a közös jogkezelésre vonatkozó szabályokat ismerteti. Az
előbbi jogintézmény az ismeretlen vagy ismeretlen helyen lévő jogosult műveinek felhaszná-
lására vonatkozik, míg az utóbbi a művek tömeges felhasználásában játszik szerepet.

A törvény által az alkotók számára biztosított szerzői jogok a művek és teljesítmények
felhasználásával nyerik el értelmüket. E hasznosítás révén van lehetőség kifejezni az alko-
tók erkölcsi elismerését és anyagi megbecsülését.
A szerző legfőbb joga, hogy rendelkezzék műve felett, így kizárólagos joga van a mű
egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában
történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. Főszabály
szerint a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető, ezért ez a szerzői
jog gyakorlásának egyik alapköve, enélkül a szerzők képtelenek lennének jogaik gyakorlá-
sára, a felhasználók pedig a művek jogszerű felhasználására. E szerződés fontosságát az is
hangsúlyozza, hogy főszabály szerint írásba kell foglalni.
Bizonyos esetekben a felhasználási engedélyt nem a szerző adja. Ilyennek tekinthető a
munkaviszony (amikor a munkaviszonyban létrehozott alkotás feletti rendelkezési jogot
a munkáltató szerzi meg), az alternatív engedélyezési megoldások (amikor a jogosult egy
nyilatkozattal előre meghatározza a művek és teljesítmények felhasználási feltételeit), az
árva művek felhasználása (amikor az engedélyt az ismeretlen vagy ismeretlen helyen lévő
jogosult helyett az SZTNH adja) vagy a közös jogkezelés (amikor egyes művek bizonyos
felhasználása tömeges mértékű, ezért az engedélyezés egyénileg hatékonyan nem gyako-
rolható).

9.1. A FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS

9.1.1. A felhasználási szerződés fogalma

A felhasználási szerződés az Szjt. 16. § (1) bekezdése és 42. §-a szerint az a szerződéstípus,
amellyel a szerző harmadik személy felhasználónak engedélyt ad az általa megalkotott szer-
zői mű felhasználására, a felhasználó pedig köteles ezen felhasználási engedély fejében díjat
zetni. Felhasználási engedély elsősorban a szerzővel kötött felhasználási szerződéssel
477
szerezhető, vagyis a jogszabály elsődlegesen a kétoldalú szerződéses formát részesíti előny-
ben. Ez a szabály nem zárja ki azt, hogy a szerző egyoldalú nyilatkozattal adjon valakinek
felhasználási engedélyt (l. később), azonban a főszabály a felek közös megállapodása. A

477 A témáról részletesen Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda-
pest, 1999. A korábbi szabályozásra l. Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog – A gyakorló jogász kézikönyve.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990.

192