Page 307 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.
P. 307

12. BEVEZETÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ SZERZŐI JOGBA



        a lécet a képzőművészeteknél, alacsonyabban meghúzva a vonalat a számítógépiprogram-
        alkotásoknál), a lényeg ugyanaz maradt: nem elég az önálló alkotómunka, a tevékenység-
        nek kreatívnak kell lennie.  Ezzel szemben az angol szerzői jog a jártasság, munka, dön-
                                645
        tés, fáradozás („skill, labour, judgment and e ort”) követelményeinek való megfelelés esetén
        biztosította a szerzői jogi védelmet. 646
           Mindezek tükrében  gyelemre méltó az EGK/EU harmonizációs tevékenysége. A
        szo verirányelv a számítógépiprogram-alkotások, az adatbázis-irányelv az adatbázisok,
        a védelmiidő-irányelv pedig a fényképek vonatkozásában az eredetiség („originality”) kö-
        vetelményét határozta meg a jogvédelem előfeltételeként. Jól láthatóan ez mindkét fenti
        modelltől eltér. Sőt, az EUB néhány előzetes döntésében továbbfejlesztette ezt a tételt. Az
        Infopaq-ítélet értelmében az eredetiség más műtípusok esetében is minimumkövetelmény-
        ként jelenik meg. A Painer-döntés alapján pedig a fotóművészeti alkotásoknak (és talán
        más műveknek is) magukon kell viselniük alkotóik „lenyomatát” („personal touch”), vagyis
        egyéniségét. 647
           Az Egyesült Államok sokáig a befektetett energia függvényében ítélte meg a szerzői jogi
        védelem jogosságát. (Ezt hívták „sweat of the brow” doktrínának.) A SCOPUS (Supreme
        Court of the United States) 1991-es ítélete azonban szakított ezzel a felfogással, és – ma-
        gasabbra téve a minimumküszöböt – az európai minta felé mozdult el. A Feist v. Rural-
        ügyben arról kellett a főbíróknak dönteniük, hogy egy telefonkönyv összeállítása és a benne
        szereplő adatok (nevek, címek, telefonszá mok) részesülhetnek-e szerzői jogi védelemben. A
        „szaknévsor” („yellow pages”) potenciális gyűjteményes műként történő minősítésén kívül
        az elő zetői adatok ábécésorrendbe történő szerkesztése – hiába a jelentős befektetés és „iz-
        zadtság” – nem bizonyult elegendőnek a jogvédelemhez.  Napjainkra az amerikai joggya-
                                                          648
        korlat az újdonság szükségessége nélkül az „originality” követelményén felül egy bizonyos
        fokú kreativitást („modicum of creativity”) vár el az oltalom megszerzése érdekében.
           Izgalmas,  kiegyensúlyozott  megoldást alkalmaz az ugyancsak copyrightszisztémával
        rendelkező Kanada. Legfelsőbb bírósága egy összetett, fénymásolással összefüggő, ám a
        fénymásolt tartalmak védettségének kérdésével is foglalkozó ítéletében jelezte, hogy a „jár-
        tasság és döntés” („skill and judgment”) működő és fair sztenderd („workable, yet fair stan-
        dard”). Ebben az esetben a fénymásolt tartalmak egy része kivonatolt bírósági döntéseket
        érintett. A hagyományos kanadai gyakorlat szerint egy publikált jogeset tömör bevezető-
        ből („headnote”), a jogeset összefoglalásából („case summary”), tárgymutatóból („topical
        index”) és magából az ítéletből („reported judicial decision”) áll. A legfelsőbb bíróság szerint
        egy ilyen közlemény előkészítése és megszerkesztése eléri a jogvédelem minimumküszö-
        bét. 649


        645   Gerhard Schricker: Farewell to the “Level of Creativity” (Schöpfungshöhe) in German Copyright Law. IIC,
           26. évfolyam, 1995, 1. szám, p. 41–48.
        646  Andreas Rahmatian: Originality in UK Copyright Law:  e Old “Skill and Labour” Doctrine under Pres-
           sure. IIC, 44. évfolyam, 2013. 1. szám, p. 4–34.
        647   Az eredetiség tételének EU-s fejlődése kapcsán lásd: Eleonora Rosati: Originality in EU Copyright – Full
           Harmonization through Case Law. Edgar Elgar, Cheltenham-Northampton, 2013.
        648   Feist Publications, Inc. v. Rural Telephone Service Co., Inc., 499 U.S. 340 (1991).
        649   CCH Canadian Ltd. v. Law Society of Upper Canada, 2004 SCC 13, para. 14–36.

                                                                                     307
   302   303   304   305   306   307   308   309   310   311   312