Page 311 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

12. BEVEZETÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ SZERZŐI JOGBA

épp hiánya. Az Egyesült Államok ugyanis nem csatlakozott a releváns nemzetközi egyez-
ményekhez. Ezzel azt a véleményét kívánta kifejezésre juttatni, hogy nemcsak a kreatív
alkotómunka, de a befektetést igénylő előállítói tevékenység és az előadói teljesítmény is
copyrightvédelemre jogosult. Más szóval az európai országokból ismert kapcsolódó jogi
teljesítmények és logikusan ezek korlátozottabb oltalmi formája hiányzik az amerikai jog-
rendből. Ebben az Egyesült Királyság az uniós harmonizáció miatt eltér az amerikai min-
tától.
Tekintettel arra, hogy a kapcsolódó jogi jogosultaknak biztosított vagyoni jogok köre
hagyományosan szűkebb, mint a szerzői jogosultaké, értelemszerűen erősebb pozícióval
rendelkeznek az amerikai hangfelvétel- és lmelőállítók, illetve előadóművészek. Ezenfelül
az egységes copyrightvédelemre is tekintettel a védelmi idő számítása is másként alakul az
Egyesült Államokban és Európában.
Az alábbiakban speciálisan három részkérdésre kívánunk kitérni: a vagyoni jogok elté-
rő szóhasználatára és az ebből potenciálisan fakadó eltérésekre, az adatbázis-előállítók sui
generis védelmére, valamint a követőjog amerikai helyzetére.

12.3.1. Terminológiai sajátosságok: nyilvánossághoz közvetítés kontra nyilvános előadás

A USCA hat vagyoni jogot ismer. Magától értetődő a többszörözés, az átdolgozás és a
666
terjesztés jogának a biztosítása. Az Európában is ismert előadási típusú felhasználások
szabályozása azonban jelentős különbségekkel valósult meg az Egyesült Államokban. E
vonatkozásban három különálló esetet ismer a USCA: 1. irodalmi, zenei, dramatikus mű-
vek, koreográ ák, pantomim és lmművészeti alkotások, illetve más audiovizuális tartal-
mak egészének vagy részeinek el-, illetve lejátszása, „public performance” típusú nyilvános
előadás; 2. irodalmi, zenei, dramatikus művek, koreográ ák, pantomim, vizuális, gra -
kus, szobrászati művek és lmművészeti alkotások, illetve más audiovizuális tartalmak
másolataiból, illetve másolatairól egyedi képek kivetítése és kiállítása, „public display” tí-
pusú nyilvános előadás; 3. hangfelvételek digitális audioközvetítés útján történő nyilvános
előadása.
A fenti tagolás a bennük foglalt hasonlóságok ellenére sem állítható tökéletes párhuzam-
ba az Szjt.-ből ismert nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés (és alesetei), illetve a
kiállítás jogával. Mindez konkrét példákon keresztül érzékelhető a legjobban.
2014 egyik legfontosabb amerikai szerzői jogi döntése az Aereo-ügyben született. Itt az
alperes sugárzott televíziós tartalmakat fogott be az ügyfeleinek fenntartott miniantennák
segítségével, majd átalakította a műsorfolyamot digitális jelekké. A cég elő zetői bármely
eszköz segítségével időben elcsúsztatva az interneten keresztül streamelhették a kiválasz-
tott programot. A televíziószervezetek azt sérelmezték, hogy az Aereo megkerülte, hogy
egy 1992-es törvény által a kábelszolgáltatók terhére előírt továbbközvetítési díjat a ré-
667
szükre meg zesse. A fenti szolgáltatás az Szjt. 28. § (2) bekezdése alapján könnyen értel-
mezhető volna, ám az Egyesült Államok jogában ez nehézségekbe ütközött. Ott ugyanis

666 USCA §106(1)–(6).
667 Vö.: USCA §111.

311