Page 17 - MaSzeSz hírcsatorna 2018/4.
P. 17
SZAKMAI - TUDOMÁNYOS ROVAT
szerves savakká és ammóniummá alakítják, eredményezheti. A 2. táblázatban láthatók
melyek azután részben visszakerülnek a fo- a hagyományos mezofil lakossági iszaprot-
lyadékfázisba (Gerardi, 2003). hasztók terhelési tartományait.
A fehérjék speciális micelláikkal ugyanakkor Ez nagyon szélesnek tűnik (0,7–7,2 kg szer-
3
egyértelműen habképzők. Számos fehérje ves anyag/m .d), de Brown (2002) vélemé-
kritikus micellaképzési koncentrációját pon- nye alapján 4,5 kg szerves anyag /m .d fö-
3
tosították az elmúlt évtizedekben a kutatók. lött egyértelműen habzás várható. Ez persze
Ezzel együtt az a vélemény az uralkodó, hogy a lakossági iszapra igaz, s lehet, hogy kevés
a rothasztókban a fehérjék ilyen értelmű ha- zsír, netán jól bontható szénhidrát adagolá-
tása jóval erősebb, mint a zsíroké, mert a fe- sával ezen a határon is túl lehet lépni. Más
lületi aktivitásuk nagyobb, lebomlásuk pedig közlemények ilyen egyértelmű összefüggést
lassúbb azokénál. A cellulóz, hemicellulóz a terhelés és habzási hajlam között nem ál-
lebomlási termékei e tekintetben kevésbé fe- lapítottak meg. Ennek megfelelően nincs
lületaktívak, s lebomlásul még lassúbb is. Sok egyértelmű határ, hiszen a rothasztókba be-
kutató állította már, hogy a rothasztók túlter- vitt szennyvíziszap összetétele sem tekinthető
helése egyik oka lehet a habzásuknak (Pagilla mindenütt azonosnak. Nyilvánvalóan minden
et al., 1997; Barjenbruch et al; Barber, 2005). egyes rothasztóra a terhelési határ az alap-
Az ok talán elsősorban a lebomlásuk üteme, anyagon túl a rothasztó kialakításától is nagy-
amely felületaktív termékek felhalmozódását mértékben függ.
2. táblázat: Mezofil szennyvíziszap rothasztók jellemző fajlagos terhelési tartományai
(Hivatkozott szerzők Ganidi et al. (2009) cikkében)
Tipikus szerves anyag terhelés
Forrás
(kg VS m .d_1)
3
Handbooks of UK Wastewater Practice (1996) 0.8–1.6
Water Pollution Control Federation (1996) 1.5–6.2
Metcalf and Eddy (2003) 1.6–4.8
Brown (2002) <4.5
Lamelot (2004) <2.5
Harrison et al. (2004) Max. 2.75
Bolzonella et al. (2005) 1
Braguglia et al. (2007) 0.7–1.4
Zupancˇicˇ et al. (2008) 0.8
Cartmell and Chinaglia (2009) 1.7–3.4
17
