Page 131 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

6. A SZERZŐ JOGAI

nyilvánosság előtti élő előadás sugárzása (pl. kivetítőkön a jelenlévő közönségnek), illetve
a szerzői jogi értelemben vett „nyilvánossághoz közvetítés” esetkörei is (ide nem értve a to-
vábbközvetítést, amit a törvény egyértelműen ki is zár – igaz, ezután az előadóművészeket
közös jogkezelés körében érvényesített díjigény illeti meg). A sugárzási, nyilvánossághoz
közvetítési jog kapcsán érdekesebb, hogy ez – két kivétellel – a már rögzített előadásra
vonatkozóan nem illeti meg az előadóművészeket (ami igencsak megnöveli a rögzítési en-
gedély amúgy sem kicsi jelentőségét). E két kivétel az interaktív nyilvánossághoz közvetítés
joga, illetve az ún. „rádiós” jogdíjigény, amely a kereskedelmi célból kiadott hangfelvéte-
lek sugárzása és más nyilvánossághoz közvetítése (főként rádióban, televízióban, illetve
webcasting formájában) után illeti meg az előadóművészeket (Szjt. 77. §).
A WIPO keretében 2012-ben létrejött, de hatályba még nem lépett Pekingi Egyezmény
esetleges átültetésével elképzelhető, hogy a jövőben a rögzített előadások sugárzására vo-
natkozó jog kibővül a rögzített audiovizuális előadások sugárzására vonatkozó engedélye-
zési joggal vagy díjigénnyel is.
Az előadóművész többszörözési és terjesztési jogára vonatkozó szabályok és az azok alóli
kivételek (kivételnek értve ebben az esetben a magáncélú másolási kivételt, illetve a terjesz-
tési jog kimerülésére vonatkozó szabályt, bővebben lásd a 7. fejezetben) nem térnek el jelen-
tősen a szerzők azonos jogaira vonatkozó szabályoktól. Ilyen különbség ugyanakkor, hogy
az előadóművészek rögzítési joga – mint fentebb olvasható – nem a többszörözési jog részét
képezi, hanem önálló engedélykérési kötelezettség alá esik. Így például egy új hangfelvétel
elkészítéséhez és megjelentetéséhez az előadóművész részéről legalább három engedélyre
van szükség: a rögzítés, a többszörözés és a terjesztés jogára.
Az interaktív nyilvánossághoz közvetítés mint felhasználási mód az előadóművészek ese-
tében is egyre növekvő jelentőséggel bír. E jog gyakorlása – a szerzőkkel egyezően – az
előadóművészek esetében is közös jogkezelésen keresztül történik.
Speciális szabály az előadóművészi együttesek esetében, hogy fenti vagyoni jogaikat
képviselőjük útján gyakorolhatják. Ezt a rendelkezést nyilvánvalóan a célszerűség szülte,
hiszen különösen nagy létszámú együttesek esetében indokolatlanul megnehezítené az en-
gedélykérést és -adást, ha minden egyes tagtól külön engedély beszerzése lenne szükséges
(gondoljunk pl. a 100 tagú cigányzenekarra). A képviselő lehet az együttes tagja, illetve
egyre gyakoribb, hogy „külsős” személy, például ügynök látja el ezt a feladatot. Minden
esetben fontos azonban, hogy a képviselő jogosultsága jogilag minden képviselt előadó
irányában kellően megalapozott legyen (praktikusan, hogy meghatalmazása megfeleljen a
Ptk. ügyleti képviseletre vonatkozó szabályainak). Ennek ellenőrzése a felhasználó számára
különösen fontos, hiszen csak így lehet meggyőződve arról, hogy kapott engedélye valóban
az összes érintett előadóművész jogát rendezi (és nem keresi meg például őt utólag a zene-
kar egyik tagja azzal, hogy a képviselő jogosultsága az ő jogaira nem terjed ki, felborítva
ezzel adott esetben az egész felvételre vonatkozóan a jogszerű felhasználás lehetőségét).
Bár együttesek esetében a képviseleti jogosultság kötelező szabály, a gyakorlatban mégis
előfordul – különösen kisebb együttesek esetében – hogy a tagok egyenként adják meg
felhasználási hozzájárulásukat. Ez a gyakorlat, bár a törvény betűjének nem felel meg, va-
lós jogi kockázatot nem hordoz, amennyiben az egyenként megadott jogok egyébként a
felhasználó által igényelt felhasználási módokat, tartamot stb. minden hozzájáruló részéről

131