Page 130 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

 a védelem Magyarországon a külföldieket is feltétel nélkül megilleti (bár ez esetben a
lmelőállítók kivételek, rájuk az Szjt. 2. §-nak általános szabályai alkalmazandóak).

6.4.1.1. Az előadóművészek jogai

Az előadóművészek jogainak védelme – bár ez a törvény szövegéből elsőre talán nem tűnik
ki – az élő előadással kezdődik. Alapesetben, ha az előadóművész előadását nem rögzítik,
előadásáért jogdíjat nem, csupán megbízási (fellépti) díjat igényelhet. Abban a pillanatban
azonban, hogy az előadás bármilyen formában rögzítésre vagy sugárzásra kerül, és így
elhagyja vagy potenciálisan elhagyhatja a jelen lévő nyilvánosság körét (ami egy stúdió-
felvétel esetében egészen szűk körű is lehet), életbe lépnek az előadóművész szomszédos
jogi jogai. Logikusan, hiszen a fellépti díj önmagában csak a nagyjából előre kiszámolható
méretű közönség számára tartott, egyszeri élvezetet nyújtó (legalábbis jó előadás esetén…)
előadás értékét fedezi.
Az előadóművészi jogok védelme „hivatalosan” tehát a rögzítésre adott hozzájárulás jo-
gával kezdődik. A rögzítés történhet magáról az élő előadásról vagy annak sugárzásáról
is. A színházba és/vagy koncertre járó közönség számára azonban nem ismeretlen, hogy a
gyakorlat nem minden esetben követi a törvényi előírást. Így pl. színházi előadások esetén
gyakorta, operaelőadások esetén pedig szinte mindig elhangzik a gyelmeztetés, hogy a
(video- és hangfelvétel készítésére most már nagy többségében alkalmas) mobiltelefonokat
a nézők kapcsolják ki. Ennek oka nemcsak az, hogy a telefon csörgésével ne zavarja az elő-
adást, hanem az is, hogy a közönségnek ne álljon módjában az előadásról engedély nélkül
felvételt készíteni – hiszen a jegy megvásárlása csak az előadás egyszeri megtekintésére
jogosít. Ugyanakkor a könnyűzenei koncerteken ma már többségében megszokott vagy
legalábbis eltűrt, hogy a közönség koncertfelvételeket (ún. bootleg) készítsen, és általában
az sem von szankciót maga után, ha ezek a felvételek később internetes oldalon nyilvános-
ságra is kerülnek. Jó tudni ugyanakkor, hogy jogi értelemben az ilyen felvételek készítése
elvben engedélyköteles lenne, vagy legalábbis szürkezónának számít.
A rögzítési joggal kapcsolatos másik érdekesség, hogy az független attól, hogy a rög-
zítés az előadásnak csak a hangját, a képét vagy mindkettőt együtt örökíti-e meg, illetve
attól is, hogy a rögzítés milyen hosszúságban történik, amíg az előadás felismerhető. Ext-
rémnek tűnő, de valós példával élve: egy balettelőadás előadóművészek által megjelenített
balettmozdulatáról készült fénykép is lehet engedélyköteles a rögzítési jog alapján.
Az engedélykérési kötelezettség szempontjából többnyire nincs jelentősége annak sem,
milyen céllal készült a rögzítés. Ez alól egy kivétel van: ha az élő előadást eleve sugárzás
vagy nyilvánossághoz közvetítés céljára rögzítik (pl. tévé lmek, tévés színházi előadások).
Ebben az esetben is az előadóművész adja meg a rögzítésre az engedélyt, azonban az így
készült felvételek után az engedélyezési jog feltételeként az előadókat olyan jogdíjigény illeti
meg, amelyet nem ők közvetlenül, hanem közös jogkezelő szervezetük, az EJI érvényesít.
Ez az ún. ismétlési jogdíj, amely az ilyen, sugárzási céllal készült felvételek, műsorok és l-
mek után illeti meg az előadóművészeket (például A Tenkes kapitánya, Csengetett Mylord,
Dallas tévés ismétlései után).
Ami a rögzítetlen (élő) előadás sugárzására adott engedélyt illeti, azt megalapozhatja a

130