Page 275 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.
P. 275

11. NEMZETKÖZI ÉS EURÓPAI UNIÓS SZERZŐI JOG



        tagállami jogra (lásd az alábbi ábrát).  Ez lesz az eset például a vakok és gyengénlátók, és
                                         588
        látási képességeikben egyéb okból korlátozott személyek nyomtatott művekhez való hoz-
        záféréséről szóló Marrakesh-i Szerződés esetében. A 2013 júniusában aláírt szerződés kap-
        csán az Európai Unió Bizottsága kifejezetten azon az állásponton volt, hogy a tagállamok
        ne is legyenek közvetlenül e szerződés részesei, hanem csak az EU-val együtt, annak uniós
        rati kációja révén. (E hatásköri kérdés kapcsán az EUB végül a Bizottság megközelítésének
        megfelelően a kizárólagos uniós hatáskört tekintette helytállónak a szerződés rati kációja
        kapcsán. ) Léteznek olyan nemzetközi szerződések is, amelyeknek az Európai Unió nem,
                589
        csak a tagállamok a tagjai, de az uniós jog részét képezik (pl. BUE), továbbá olyanok is,
        amelyeknek a tagállamok bár tagjai, de az uniós jognak nem képezik részét (pl. Római
        Egyezmény), és vegyes szerződések is (pl. TRIPS).


                                                               Magyar szerzői jog
                        Nemzetközi szerzői jog

                                                         Európai uniós szerzői jog



        A nemzetközi közjog keretei között a nemzetközi közösség tagjai (jellemzően szuverén ál-
        lamok) egymás számára irányadó szabályokat állapítanak meg olyan kérdésekben, mint
        például a hadifoglyokkal való bánásmód [III. Gen  Egyezmény (1949)] vagy a környe-
        zetvédelem [Antarktisz-szerződés (1959), Biodiverzitás-egyezmény (1992)]. A szerzői jogi
        nemzetközi szerződések esetében ez olyan tárgykörökre tér ki, mint például a részes tag-
        államokban alkalmazott védelmi idő minimális szintje vagy a műsorsugárzó szervezetek
        számára kölcsönösen biztosított jogok. E nemzetközi szerződésekre e fejezet a későbbiek-
        ben részletesebben is kitér.
           A nemzetközi magánjog célja ezzel szemben, hogy az egyes államok polgárainak vagy
        jogi személyeinek egymás közötti magánjogi, tehát jellemzően külföldi elemmel bíró gaz-
        dasági, személyi jellegű életviszonyait rendezze. Erre azért van szükség, mert sok esetben
        egyáltalán nem egyértelmű, hogy az ügy kapcsán szóba jövő több állam joga közül me-
        lyikét kellene alkalmazni. A szerzőét, a felhasználóét, esetleg a felhasználás helye szerinti
        jogot? E kérdések feloldására a nemzetközi magánjogi tényállásokat rendező normák egy
        sajátos csoportja jött létre, az ún. kollíziós szabályok. Ezek határozzák meg, hogy az ügy-
        ben felmerülő nemzetközi, vagyis külföldi elem okán a szóba jövő („összeütköző”) belföldi
        és külföldi jogszabályok közül ténylegesen melyiket kell alkalmazni, illetve hogy melyik
        bíróságnak van joghatósága, feltéve, hogy erről a felek nem rendelkeztek. A nemzetközi
        közjog keretei között kötött nemzetközi szerződés, a BUE alapján tehát valamennyi BUE-
        tagállamban a szerzői művek védelmi ideje egységesen legalább pma 50 év, a nemzetközi

        588   Ez az eset áll fenn például az ún. hatásos műszaki intézkedésekkel kapcsolatos szabályozás kapcsán, ame-
           lyet a WIPO Szerzői Jogi Szerződése vezetett be a nemzetközi szerzői jogba. E szerződést az EU is rati kál-
           ta, és szabályait az Infosoc-irányelvben vette át, amelyeket természetesen az Szjt. is tartalmaz.
        589   Az A-3/15-ös számú eljárásban egyelőre csak a főtanácsnok véleménye született meg, amely a kizárólagos
           uniós hatáskör mellett foglal állást.

                                                                                     275
   270   271   272   273   274   275   276   277   278   279   280