Page 43 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

3. A SZERZŐI JOG FEJLŐDÉSE ÉS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

(vagyoni) és az ideális (nem vagyoni) károk megállapítása. Ez az elv csak 1894-től vált álta-
lánosan alkalmazottá a polgári perjogban.
A másik jelentős eltérés az általános szabályoktól a bíróságok hatásköre volt. Az 1884.
(és 1921.) évi Szjt. 19. §-a alapján a bitorlás (szerzői jogi jogsértés) bűncselekmény volt,
ezen belül vétség. A korabeli polgári perrendtartás általános szabálya alapján a bíróságnak
szinte minden esetben fel kell függesztenie a pert, hogy az előzetes kérdésben (történt-e
bűncselekmény?) büntetőbíróság dönthessen. A jogalkotó ezt a problémát úgy hidalta át,
hogy szerzői jogi perekben polgári bíróság döntött a büntetésről is.

Vannak pedig igen érdekes pöresetek. Egy hírhedett egyetemi tanárnak (a
rigorozálók rémkirályának) van egy kitűnő tankönyve, derék vaskos kötet: valami
jogbölcsészeti mű (…). Hát egy esztendőben azt kezdi észrevenni a tudós tanár,
hogy az ő jogászai mind igen kitűnően felelnek az ő jogbölcsészeti kérdéseire, csak
hogy nem abban a stílusban, amelyben ő megírta. – De még nagyobb volt a cso-
dálkozása a munkája kiadójának, aki más esztendőben ötszáz példányt szokott
eladni a jogbölcsészeti tankönyvből ebben az évben pedig csak öt darabot. Kisült,
hogy valami jámbor szamaritánus megkönyörült a szorongatott vizsgázókon, s a
vastag könyvből kivonatos munkát csinált; a diákok mind azt vették, abból felel-
tek. Per lett belőle, s elénk tolult a nagy kérdés: „vajon plagizátornak tekintendő-e
az a kivonat csináló, vagy pedig az emberiség jótevőjének?” s mondhatom, hogy
erős parlamenti vita után, azt hiszem, hogy csekély szavazattöbbség mellett lehe-
tett kimondanom az ítéletet, hogy „ámbár Szent Crispinnek [a cipészek védőszent-
je – Legeza Dénes] érdemül tudatik be, amiért bőrt lopott a gazdagoktól, hogy a
szegények számára sarut varrjon belőle: mindazáltal a jogtanár spanyolcsizmáját
nem szabad az i ak kényelmére turista cipővé átalakítani! Plagizátor! Büntetésre
méltó.”
Jókai Mór: Az én bírói hivatalom (1892)

A harmadik eljárási sajátosság a kártérítés mértékének megállapítása volt. 1884 és 1915
között az általános szabályok szerint lehetőség volt a kárt bizonyítani ún. becslő esküvel
50
és főesküvel. A bizonyításhoz kapcsolódó sajátosság volt a Budapesten (és Zágrábban)
51
tudósokból, írókból, művészekből, könyvkereskedőkből, nyomdászokból és más alkalmas
egyénekből felállított Szerzői Jogi Szakértő Bizottság. A bizottság feladata volt válaszolni a
bíróság által feltett kérdésekre. Elnökét és tagjait a vallás- és közoktatásügyi miniszter ne-
vezte ki. A bizottság a felmerült kárról, illetve az elmaradt haszonról és mértékéről csak
52
1915-től nyilatkozhatott. Első elnöke Jókai Mór volt, tagjai között olyan nevek tűnnek fel,
mint Hauszmann Alajos, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Áprily Lajos és még több száz jeles

50 A polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. tc. 237. §.
51 Ptrs. 230. § A főesküvel való bizonyítás akképp történik, hogy a bizonyító fél a döntő ténykörülmények
iránt ellenfelét a főesküvel megkínálja, ha semmi más bizonyítéka nem létezik is. Ezen eskü a még a válasz-
ban vagy viszonválaszban is kínálható.
52 Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés Képviselőházának irományai, XIX. Pesti Könyv-
nyomda Rt., Budapest, 1884. Jelentés, p. 272.

43