Page 39 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.
P. 39

3. A SZERZŐI JOG FEJLŐDÉSE ÉS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE



        3.1.3.2.   Művek előadása nyilvánosan

        A többszörözés melletti másik jelentős vagyoni jog a nyilvános előadás joga, ami nem más,
        mint a szerzői mű közönség előtt történő érzékelhetővé tétele pl. felolvasás, szavalás, el-
        éneklés, eltáncolás által. E vagyoni jog elsődleges a színművek, némajátékok, koreográ ák
        és természetesen a zeneművek esetében. Jogtörténeti és technikai fejlődés szempontjából
        e jog két aspektusból érintett, az egyik a zeneművek előadása vendéglátó helyiségekben, a
        másik pedig a gépzene felhasználása mint nyilvános előadás.
           Az 1900-as évek elején sorozatperek indultak az éttermekkel szemben, mivel az ott játszó
        muzsikusok többnyire szerzői jogi védelem alatt álló műveket játszottak. A szerzők, köztük
        Huszka Jenő és Lehár Ferenc, a pereket sorra elvesztették, mert a bíróságok szerint ezekért
        a felhasználásokért nem a vendéglős felel. Az 1908-ban megszületett 57. számú döntvény
        egyértelműen kijelentette, hogy a cigányzenekar által jogosulatlanul eszközölt nyilvános
        előadás esetében a vendéglős alperes nem büntethető. A bíróság ezt azzal indokolta, hogy
        az 1884. évi Szjt. büntette ugyan a szerzői jogi jogsértésre való felbujtást („aki mást a szerzői
        jog bitorlására rábír…”), azonban a vendéglős – előzetesen megállapított műsor hiányában
        – nem bírhatta rá a zenészeket védett darab, így a perbeli Lehár Ferenc-darab játszására
        sem, hiszen nem is ismerte a műsort. Ezt követően a zeneszerzők évekig alig jutottottak
        hozzá nyilvános előadási jogdíjakhoz. A fordulat akkor következett be, amikor a Királyi
        Kúria kimondta, hogy „kávéházi vagy vendéglői helyiségben előre megállapított műsor
        nélkül játszó zenekar (cigányzenekar) által jogosulatlanul eszközölt előadás esetében az il-
        lető kávés vagy vendéglős azon az alapon, hogy a zenekart játszásra felfogadta, a szerzői jog
        bitorlása miatt büntethető és kártérítésben marasztalható”.  A Kúria 1918-as álláspontja
                                                             36
        szerint a jogsértés eldöntésében teljesen lényegtelen, hogy van-e előre megállapított műsor
        vagy nincs, mivel a vendéglőst a jogsértés tekintetében legalább gondatlanság terheli, ezért
        a szerzők irányába kártérítéssel tartozik.
           A későbbiekben a bírói gyakorlat tovább szélesítette a felhasználók felelősségét azzal,
        hogy a zenekarnak nem kell előre felfogadottnak lennie, a vendéglős akkor is felel, ha nem
        is ő, hanem egy vendég rendelte oda a zenekart, sőt akkor is, ha egy vendég kezd el zenél-
        ni.  A nyilvános gépzenére a 3.1.3.4. alpontban még visszatérünk.
           37
        3.1.3.3.   Művek előadása telefonban és rádióban

        A vezetékes majd sugárzás útján történő továbbközvetítést több jelentős találmány tette le-
        hetővé. Puskás Tivadar 1892-ben szabadalmaztatta a telefonhírmondót, amely egy szerkesz-
        tett műsorral rendelkező hírszolgáltatás volt. A felolvasó egy mikrofonba, ún. „kibeszélőbe”
        olvasta fel a híreket, vagy a hírmondó épp a Zeneakadémiára, az Operába vagy a színhá-
        zakba telepített mikrofonokon keresztül juttatott el műsort az elő zetőkhöz. Természetesen
        nem kellett sokáig várni, hogy az újszerű, de az 1884. évi szerzői jogi törvényben nem sza-
        bályozott felhasználási mód ellen egy szerző felemelje a hangját. Történt ugyanis, hogy 1902


        36   A Kúria 448. számú határozata. Polgárijogi határozatok tára, III. Franklin, Budapest, 1925, p. 94.
        37   Szente Andor: Rádió,  lm és hangos lm – a szerzői jogban. Kereskedelmi Jog, Budapest, 1934, p. 21–22.

                                                                                      39
   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44