Page 40 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

szeptemberében Kiss József költő a Pető -társaság díszelőadásán felolvasta A trombitás
című balladáját, amit valaki gyorsan lejegyzett, és a Telefonhírmondó még aznap este leadta
a „telefonban”. A bíróság csak nehezen tudta megragadni a tényleges jogsérelmet, hiszen
nem beszélhetünk sem mechanikai többszörözésről (mint a gramofonnál), sem terjesztésről
(azaz a műpéldányok forgalomba hozataláról), sem nyilvános előadásról, mivel a hallgatók
mind otthon ültek. A legenda szerint magának a költőnek kellett felszólalnia a tárgyaláson,
hogy meggyőzze a bírót a következő szavakkal. „Már kérem alássan, én nem vagyok jogász,
de azt tudom, hogy ezt nem szabad. Igaz, hogy nem lopták el a versemet; igaz, hogy nem
nyomtatták ki: de azért még sem szabad. Mit szólna például az elnök úr, ha tiszta zsebkendő
van a zsebében és az utcán menve egy úr kivenné a zsebkendőt a zsebéből, belefújná az orrát
és megint visszatenné. Hiszen ez sem lopás. De hát szabad ezt tenni?!” Az Ítélőtábla ezért
38
úgy próbálta a felhasználást megragadni, hogy a nyilvánosságra hozatal megtörténik akkor
is, ha a közzététel nem volt maradandó, hiszen „az elő zetők számára rendezett hangverseny
39
már a dolog természeténél fogva nyilvános jellegűnek tekinthető.” A per végén a Királyi
Kúria is úgy találta, hogy jogsértés valamely műnek az elő zetők részére rendezett hangver-
senyen a szerző beleegyezése nélkül történő előadása. A Telefonhírmondó végül 1925-ben
egyesült a Magyar Rádióval, utolsó adását 1943 augusztusában adta.
A Magyar Rádió indulása természetesen egybeesett a „rádiósugárzás” mint szerzői jogi
probléma megjelenésével. A rádió lényegében sok feltaláló közös gyermeke, hiszen az élő
előadástól a hang sok találmányon keresztül jut el a hallgatóhoz.
Az 1921. évi Szjt. szerint a szerzői jog bitorlásának tekintendő különösen a szerző bele-
egyezése nélkül a műnek átvitele mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre, állandó
vagy cserélhető alkatrészeikre. A jogtudomány és a bíróság e rendelkezésbe próbálta a
40
rádiósugárzást is beleérteni. Balás P. Elemér abból indult ki, hogy ugyan a törvény megha-
tározza a szerző egyes jogait, de a jogalkotót nem a korlátozás, hanem a teljes körű védelem
vezérelte. Hasonlóan állt a kérdéshez a Királyi Kúria is, amely abból indult ki, hogy az
41
„átvitele” kifejezés „rögzítésként” való értelmezése a törvény indokolatlan megszorításá-
hoz vezetne. Érdemes a Királyi Kúria érvelését a maga teljességében idézni, mert kiválóan
jellemzi a korszak jogértelmező-törvénypótló bírói gyakorlatát.

38 Kenedi Géza: Kiss József zsebkendője. In: Anekdoták a magyar közéletből. Athenaeum, Budapest, 1913, p. 5.
39 Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Athenaeum, Budapest, 1908, p. 70.
40 Az 1921. évi Szjt. 6. §-ának 9. pontja.
41 Balás P. Elemér: Rádió, szerzői jog és sajtójog. Csáthy Ferenc, Budapest, 1927, p. 4.
40