Page 94 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

Hosszú évszázadoknak kellett eltelniük ahhoz, hogy elismerjék a szerzők vagyoni jogait,
majd később személyhez fűződő jogaikat is. A fejezet célja a szerzők és a kapcsolódó jogi
jogosultak jogainak ismertetése.

6.1. A SZERZŐT MEGILLETŐ JOGOK TERMÉSZETE, A SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ ÉS VAGYONI JOGOK ÖSZ
SZEHASONLÍTÁSA

A szerzői művek védelmét a szerzőt megillető kizárólagos jogok biztosítják, amelyek jellem-
160
zője, hogy abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogviszonyt keletkeztetnek. Az abszolút
szerkezet azt jelenti, hogy a védelem szempontjából a szerző van kizárólagos jogosulti hely-
zetben, vele szemben mindenki más kötelezett. A jogviszony negatív tartalma pedig abban
jelenik meg, hogy a szerzőn kívüli személyek kötelezettsége lényegében a szerző jogainak
megsértésétől való tartózkodás („nemtevés”) kötelezettségeként jelenik meg.
A szerző jogai – a védelem rendeltetése szerint – két nagy csoportra, a szerző személyhez
fűződő jogaira, valamint a szerző vagyoni jogaira oszlanak. E felosztást egyértelműen rög-
zíti a hatályos Szjt. is, amikor 9. §-ában kimondja, hogy a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve
megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége. A szerző
személyhez fűződő jogai a szerző művéhez fűződő személyes viszonyát védik (pl. annak el-
ismerése és tiszteletben tartása, hogy a művet az adott szerző szerezte – lásd részletesen a
névfeltüntetés jogánál). A szerzői személyhez fűződő jogok szorosan a szerző személyé-
hez tapadnak, azokról nem lehet lemondani, és azokat át sem lehet ruházni. Ehhez képest
a szerzői vagyoni jogok rendeltetése alapvetően a művek felhasználásához kapcsolódik, e
jogok a mű különböző felhasználásainak engedélyezésére és az ezért járó díjazásra vonat-
koznak.
Elméleti megközelítésben felmerülhet a kérdés, hogy milyen viszonyban állnak egymás-
sal a szerzői személyhez fűződő és vagyoni jogok. Az úgynevezett monista felfogás szerint
a szerzői jogok e két csoportja elválaszthatatlan egységet képez, ami azzal a következmény-
nyel is jár, hogy a szerzői vagyoni jogok sem ruházhatók át másra a személyhez fűződő
jogokhoz hasonlóan, vagyis a szerző életében e jogoknak mindvégig a szerzőnél kell ma-
radniuk. A dualista felfogás szerint ezzel szemben a szerzői vagyoni jogok a szerző életében
is elválhatnak a személyhez fűződő jogoktól, és azokról a szerző önállóan is rendelkezhet,
másra átruházhatja azokat, aminek következtében már nem a szerző, hanem az a személy
fogja gyakorolni az adott vagyoni jogot, aki azt megszerezte a szerzőtől. A kontinentális
szerzői jogi rendszerek inkább a monista, míg az angolszász jogszabályok inkább a dua-
lista megközelítést alkalmazzák. A magyar szerzői jogi szabályozás kezdetben szintén a
dualista felfogáson alapult, majd az 1969. évi Szjt. már a merev monista elméletet követte.

160 Hasonló ez a jogviszony a tulajdonjoghoz, amelyet szintén az abszolút szerkezet és negatív tartalom jel-
lemez. Ehhez képest viszont például az egyes szerződések megkötése során már relatív szerkezetű jogvi-
szonyok (kötelmek) keletkeznek. Ilyen jogviszonyokban a jogok és kötelezettségek csak a szerződést kötő,
név szerint is meghatározott felek között jönnek létre, mégpedig általában oly módon, hogy ugyanaz a fél
egyszerre lesz jogosult is egy meghatározott szolgáltatás követelésére (pl. a megbízási díj meg zetésének
követelésére), és emellett köteles lesz a szerződésben vállalt saját szolgáltatásának a teljesítésére (pl. a meg-
bízás alapján elvállalt feladat ellátása).

94