Page 98 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

szerző keresetet nyújtott be a lap kiadójával szemben, amelyben hivatkozott arra,
hogy megsértették a mű nyilvánosságra hozatalához való jogát, mert ebben a for-
mában nem kívánta volna azt megjelentetni, továbbá sérült névfeltüntetéshez való
joga is, tekintettel arra, hogy az interjú alanyát szerzőként tüntette fel a kiadvány.
A másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a névjog sérelmét megalapozottnak ta-
lálta, ugyanakkor álláspontja szerint a nyilvánosságra hozatal joga jelen esetben
nem sérült. Indoklása szerint a nyilvánosságra hozatal joga egy puszta jognyi-
latkozat, amely szerint a szerző mások számára megismerhetővé kívánja tenni a
művet, és a nyilvánosságra hozatal nem köthető semmilyen feltételhez, így ahhoz
sem, hogy ne álljon elő jogsértés a megjelentetés következtében. Az ítélőtábla állás-
pontja szerint jogsértő helyzet esetében az Szjt. kellő védelmet nyújt a szerzőnek, a
védelem módja nem lehet a nyilvánosságra hozatal korlátozása.

Ez a szemlélet kifejezetten ellentétes a törvény szellemiségével, tekintettel arra, hogy ezzel a
szerző nyilvánosságra hozatali joga erősen korlátozottá válna, tulajdonképpen nem rendel-
kezne a nyilvánosságra hozatal tartalmára és formájára nézve további jogokkal amint ki-
mondta, hogy művét a nyilvánosság elé kívánja tárni. Maga a kiadás az engedély megadását
követően természetesen már csak a visszavonás jogának gyakorlásával akadályozható meg,
ugyanakkor rendkívüli módon szűkké válna e jogosultság, ha a nyilvánosságra hozatal
módjába a szerzőnek már nem lenne beleszólása. E korlátozás nem lenne arányos, főként
ha belegondolunk abba, hogy a kiadói szerződés szabályai szerint irodalmi mű kiadásánál
még a képek alkalmazásához is a szerző külön beleegyezése szükséges, márpedig miért len-
ne kevésbé jogsértő egy helytelenül módosított cím vagy a címhez önkényesen hozzátoldott
alcím, mint egy nem megfelelő kép használata. Vegyük például egy híres, kortárs magyar
írónő könyvének a címét. Vavyan Fable egyik ismert sorozatának és egyúttal könyvének a
címe Vis Major, amely kötődik a híres latin terminushoz, mégis téves lenne a címet vis
172
maior-ra módosítani, és még kevésbé tükrözné a valóságot egy alcím beillesztése, amely az
elháríthatatlan környezeti hatásokra utal, hiszen ahogyan az írónő könyvében megmagya-
rázza, ez az egyik főszereplő neve. Mindebből látható, hogy amennyiben a nyilvánosság-
ra hozatal formája esetében csak utólagos jogorvoslat lenne lehetséges, az komoly károkat
okozhatna, és erősen korlátozná a szerző rendelkezési jogát saját műve felett, továbbá a mű
felhasználóit adott esetben meg is téveszthetné.
A nyilvánosságra hozatalról szóló döntés abszolút jog, amely felett a szerző rendelkezik
teljes mértékben, míg a megadott engedély visszavonása már korántsem tekinthető kor-
látlan jognak. A visszavonás feltétele az alapos ok igazolása és az írásbeli forma, jogkövet-
kezménye pedig a szerző nyilatkozata megtételének időpontjáig felmerült kár megtérítése.
Minderre a felhasználó érdekeinek védelme érdekében van szükség, hiszen ha mindenféle
korlátozás nélkül a szerző bármikor visszavonhatná megadott engedélyét, az a felhasználó

172 A vis maior latin eredetű kifejezés, amely a modern polgári jogban a veszélyviseléshez kötődik, és „olyan
erőt, eseményt jelent, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni” [forrás: Földi András, Hamza Gá-
bor: A római jog története és institúciói, 20. kiadás, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2015. p.
429–430.]. A Ptk.-ban a veszélyes üzemi felelősség körében jelenik meg, a felelősség alóli kimentési okként
[Ptk. 6:535.§ (1) bek.].

98