Page 100 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

KAFKA ÉS A SOHA VÉGRE NEM HAJTOTT VÉGRENDELET

Franz Ka a (1883–1924) a német nyelven alkotó, méltán híres író élete során
utólagos becslések szerint műveinek mintegy 90%-át megsemmisítette. A meg-
maradt művek egy részét barátjára, Max Brodra hagyta, azzal az utasítással, hogy
azokat olvasatlanul égesse el. Barátja azonban nem tett eleget végakaratának,
hanem ehelyett kiadta műveit, és ennek köszönhetően ismerhetjük ma például
„A per” és „A kastély” című művet. A történet folytatásának pikantériája, hogy
Brod halálát követően titkárnőjénél, Esther Ho e-nál maradtak a kéziratok, aki
ahelyett hogy Brod végrendeletét követve átadta volna azokat a „Jeruzsálemi Hé-
ber Egyetemnek, a tel-avivi városi könyvtárnak vagy más publikus archívumnak
Izraelben vagy máshol”, megtartotta azokat. Számos jogi vita övezte a kéziratok
sorsát Ho e és Brod örökösei, továbbá az izraeli állam között, amelyek végére az
Izraeli Legfelsőbb Bíróság tett talán véglegesnek mondható pontot 2016 augusz-
tusában. A Bíróság kimondta, hogy „a kéziratok az Izraeli Nemzeti Könyvtár
tulajdonát képezik, mivel Brod végakarata egyértelműen azt mutatja, hogy nem
a legmagasabb árat ígérő vevőnek kívánta eladni őket, hanem egy erre megfelelő
irodalmi és kulturális intézményben kívánta elhelyezésüket”. A történet ezzel
azonban korántsem biztos, hogy véget ér, hiszen a kéziratok a Ho e-örökösöknél
vannak, és tekintettel arra, hogy pontos tartalmuk és számuk sem ismert, kiadá-
suk végrehajtásának kikényszerítése nem egyszerű feladat. 177

6.2.2. A név feltüntetése

A név feltüntetése magába foglalja a művön, a rá vonatkozó közleményen és a mű rész-
letének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén, történő megjelölést is. Fontos kiemelni,
hogy a mű átdolgozásakor és fordításakor is mindig feltétlenül szükséges az eredeti szerző
feltüntetése. A név feltüntetésének elmaradása súlyosan sérti a szerző jogait, hiszen elsőd-
legesen ennek alapján lehetséges a beazonosítása, és a jogérvényesítésben is fontos szerepet
tölt be. A törvény megdönthető vélelmet állít fel, amelynek alapján az ellenkező bizonyítá-
sáig elsősorban azt kell szerzőnek tekinteni, akinek a nevét ilyenként a művön a szokásos
módon feltüntették. Ebből adódóan egyedül a szerző lehet az, aki lemond e jogáról, más
178
nem dönthet neve önkényes elhagyásáról vagy más név feltüntetéséről. A szerző dönthet a
név nélküli megjelentetés mellett, ebben az esetben is megilleti a jogok összessége, viszont
anonim marad a külvilág irányába. A szerző nemcsak neve elhagyása mellett dönthet, ha-
nem választhatja a felvett néven publikálást is. Ez semmiképpen sem keverendő össze az
ún. szellemíróval (ghostwriter), ahol a valós szerző eltűnik a szerzőként megjelenő személy

177 Forrás: https://www.theguardian.com/books/2016/aug/08/franz-ka a-papers-israel-court-ruling;
http://www.nytimes.com/2010/09/26/magazine/26ka a-t.html?_r=0.
178 Szjt. 94/B. § (1) bek.

100