Page 102 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.
P. 102

tűkkel jelenik meg, nyilvánvaló, hogy nehezen lenne megvalósítható ugyanezt a szabályt
           követni az épületek esetében, és kiírni a tervező nevét az épület méretével arányos nagyság-
           ban. Ebből is látható, hogy azonos forma megkövetelése esetében nagy eséllyel lerombol-
           nánk egyes művek külső megjelenését, amelyben lényegük áll.
             A szerző névjogához hozzátartozik az is, hogy e minőségét senki ne vonja kétségbe, ez
           „a névjoghoz képest egy általános, mögöttes jog.”  Elég nehéz a név feltüntetésétől elvá-
                                                       185
           lasztani, hiszen többnyire a kettő együtt jár, de úgy lehetne megragadni, hogy a név feltün-
           tetése önmagában inkább formai kérdés, míg a szerzői minőség elismerése kifejezetten a
           plágium különböző formái ellen véd.  Ennek megfelelően a név helytelen feltüntetése (pl.
                                           186
           mást is feltüntetnek szerzőként, aki pusztán egyéb közreműködő) nem minden esetben
           jelenti a szerzői minőség kétségbe vonását egyúttal. Az utóbbiról elsősorban akkor beszé-
           lünk, amikor valaki saját műveként állítja be valaki másnak az alkotását, ami jelentheti a
           mű egy részének az idézés helyének megjelölése nélküli átvételét, vagy szélsőséges esetben
           az egész mű szolgai lemásolását is.
             A név feltüntetése esetében a törvény egy kivételes szabállyal lehetővé teszi a védelmi
           idő letelte (lásd a 7.1. alfejezetet) után is a jogérvényesítést a szerző emlékének megsértése
           címén. E jogot az érintett közös jogkezelő szervezet vagy szerzői érdekképviseleti szervezet
           gyakorolhatja bármely olyan esetben, amikor az adott magatartás a védelmi időn belül sér-
           tené a szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként
           feltüntessék.  A gyakorlatban ugyanakkor nem lehet ilyen esettel találkozni, aminek szá-
                      187
           mos oka lehet, így pl. a mű megalkotása óta eltelt hosszú időtartam, a saját érdekek hiánya
           (hiszen a szerző és az örökös már nem élnek), a jogérvényesítés megindításához szükséges
           anyagi források és az ehhez kapcsolódó folyamatos ellenőrzés szükségessége.

           6.2.3.   A mű egységének védelme
                                       188
           Annak ellenére, hogy a mű egységéhez vagy – más kifejezéssel élve – integritásához fűződő
           jogosultság a törvényben mindössze egy mondatban került megfogalmazásra, gyakorlati
           alkalmazását tekintve talán ez tekinthető a legbonyolultabbnak a személyhez fűződő jogok
           közül. Az Szjt. csupán annyit tartalmaz, hogy e jog sérelmét jelenti „a szerző művének min-
           denfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy a művel
           kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes”.
                                                                                        189
           Feltehetjük a kérdést, hogy mi tekinthető eltorzításnak, és hogy mely megváltoztatás, visz-
           szaélés éri el a jogsértés szintjét. A kérdés megválaszolása korántsem egyszerű, és a válasz


           185   Szjt. 12. § (4) bek.; idézet forrása: Gyertyánfy Péter (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez.
             Wolters Kluwer, Budapest, 2014, p. 133.
           186   Pl. a Somogy Megyei Bíróság a 21.P.21.052/2008/57. számú ügyben kimondta, hogy a szerzői minőség két-
             ségbe vonását jelenti, ha egy zenemű szerzőjeként az illetékes közös jogkezelő nem őt tartja nyilván.
           187   Szjt. 14. § (2) bek.
           188   Jelen fejezet nem tér ki e jog nemzetközi és uniós szabályozására. A védelem nemzetközi és uniós hátteré-
             ről és bővebben a magyar joggyakorlatról l. Faludi Gábor: A szerzői mű egysége védelmének egyes kérdé-
             sei. Infokommunikáció és Jog, 8. évfolyam, 5. szám, 2011. október, p. 163–169.
           189   Szjt. 13. §.

           102
   97   98   99   100   101   102   103   104   105   106   107