Page 167 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

8. AZ EGYES MŰTÍPUSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

A törvényalkotó a lmalkotások műfaji gazdagságát oly módon veszi gyelembe, hogy
rugalmas de níciót ad nekik. E de níció alapján lmalkotásnak tekintünk minden olyan
művet, amely meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélkül vagy hanggal ösz-
szekapcsolt sorozatával kerül kifejezésre. Az Szjt. ugyan felsorol néhány műfaji kategó-
420
riát (pl. lmszínházi lm, animációs lm, reklám lm, ismeretterjesztő lm stb.), fontos
azonban, hogy ez nem taxatív felsorolás, tehát nem a műfaji besorolások körülhatárolásá-
ra tesz kísérletet. Ezek alapján gyakorlatilag bármilyen mozgóképi alkotás, amely egyéni,
eredeti jelleggel bír, oltalomban részesülhet tartalmi, minőségi vagy mennyiségi korlátok
nélkül. Fontos ezt kihangsúlyozni, hogy átlássuk, olyan audiovizuális alkotások is része-
sülhetnek oltalomban lmalkotásként, amelyekről azt nem is gondolnánk, például egy
televíziócsatorna szignálja vagy egy animált internetes reklám.
A műtípus sajátos jellemzője, hogy többnyire nem csak egyetlen alkotóhoz köthető, így
sok esetben a szerzői jogok jogosultja(i), a szerző(k) meghatározása is kihívást jelent. A
normaszöveg itt is a szélesebb körű megfogalmazásra törekszik, amikor minden olyan
személyt lmszerzőnek minősít, aki a lm egészének kialakításához alkotó módon járul
hozzá, ugyanakkor külön kiemeli a rendezőt, a lm céljára készült irodalmi (pl. forga-
tókönyv) és zenemű ( lmzene) szerzőjét. Az utóbbitól fontos elhatárolni a lmben fel-
használt egyéb, nem a lm céljára készült, egyéni, eredeti zenemű szerzői jogait, ebben
az esetben ugyanis a lmalkotáshoz mint átvevő műhöz kerül illesztésre egy már koráb-
ban létező zenemű, amely szintén engedélyköteles felhasználásnak minősül (átdolgozás),
ugyanakkor az eredeti zenemű szerzője nem is minősül lmszerzőnek, míg a lmzene
szerzője igen. Ezért válik el a lmben felhasznált zenemű és a lmalkotás egymástól, és
ezért merül fel a lm felhasználása esetén a lmben felhasznált zenemű után külön, úgy-
nevezett „kisjogos” jogdíj.
A törvény nem tér ki más alkotókra, ám a bevett gyakorlat alapján lmszerzőnek te-
kinthetünk operatőröket, dramaturgokat, tevékenységük jellege alapján akár vágókat is.
Megjegyezzük, hogy ugyanakkor jellemzően nem minősülnek lmszerzőnek a színészek,
előadók. Ők a szomszédos jogi jogosultak, akik teljesítményük vagyoni jogait jellemzően
átruházzák a lmelőállítóra.
A szerzőktől eltérő kategóriaként a törvény de niálja a lmelőállítót is, aki vagy amely
421
saját nevében kezdeményezi és megszervezi a lm létrejöttét, ahhoz anyagi és egyéb felté-
teleket biztosít. Szerzői jogi természetű szerepe, hogy habár nem szerző, de így törvényi
vélelem alapján (ellenkező bizonyításáig) a meg lmesítési szerződéssel a lmalkotás szer-
zői vagyoni jogainak jogosultjává válik, vagyis egy személyben ő az, aki a felhasználást
engedélyezi, és az azért járó jogdíjat és díjigényeket érvényesíti. Ugyanakkor a felhaszná-
lással és a felhasználás engedélyezésével szerzett bevételből a szerzők felé köteles évente
elszámolni, a bevételből arányosan (például szerződésük alapján) részesíteni őket. Továb-
bi, a jogérvényesítés egyszerűsítését célzó jogosultsága a lmelőállítónak, hogy a szerzők
személyhez fűződő jogainak védelme érdekében felléphet. Ez a gyakorlatban azt jelenti,
hogy ha valaki a lmet újravágná (a mű egységének megsértése) vagy a főcímet levágná (a

420 Szjt. 64. § (1) bek.
421 Ti. a lmelőállító a gyakorlatban jellemzően jogi személy.

167