Page 327 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.
P. 327

12. BEVEZETÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ SZERZŐI JOGBA



        tóságát. Ha ugyanis korábbi közös forrás, bármiféle váratlan elem vagy a másodlagos mű
        egyedisége/összetettsége hiányában nyilvánvaló, hogy a származékos mű nem készülhetett
        önállóan, s a feltűnő hasonlóság („striking similarity”) sem véletlen, akkor az eljárás a fel-
        használás jogszerűségének vizsgálatával tovább folytatható. 734
           A jogsértés az eredeti mű egészének vagy lényeges részének átvétele esetén állapítható
        meg. A bírói gyakorlat szerint ennek vizsgálatakor a védelemre nem jogosult elemeket  -
        gyelmen kívül kell hagyni. Az ezek után fennmaradó védett elemeket szokás „aranyrögök-
        nek” („golden nuggets”) nevezni. Szemügyre kell venni, hogy az „aranyrögök” és a másod-
        lagos mű milyen emberek számára tűnhet hasonlónak. Minél nagyobb hasonlóságot mutat
        ugyanis a két alkotás közönsége, annál valószínűbb, hogy az eredeti mű alkotója vagyoni
        hátrányt szenved a felhasználás következtében. Másrészt meg kell nézni, hogy milyen a
        hasonlóság „természete”, azaz a hasonlóság csak egy-egy „aranyrög”, vagy az egész mű
        vonatkozásában áll-e fenn. Harmadrészt a hasonlóság mértékét kell szemügyre venni. Va-
        lamennyi fenti körülményt az átlagos meg gyelő/hallgató/közönség („ordinary observer/
        listener/audience”) szemszögéből vizsgálják az amerikai fórumok. 735
           A kanadai bíróságok e téren ugyancsak saját gyakorlatot fejlesztettek. A fenti absztrak-
        ciós, kiszűrési elméletet mellőzve a lényeges hasonlóság szempontjából főleg a minőségi
        hasonlóság vizsgálatát látják fontosnak. A minőségi hasonlóság azonban lehet „érzékel-
        hető” („perceptible”) és „érthető” („intelligible”), ahol az előbbi a közvetlenül meg gyelhe-
        tő, az utóbbi pedig a kikövetkeztethető (a fogyasztó ismereteire alapozó) hasonlóságokat
        takarja. 736

        12.8.3.  Statutory damages az angolszász szerzői jogban

        Az amerikai szerzői jog egyik legvitatottabb, ugyanakkor tagadhatatlanul legpraktikusabb
        rendelkezése az ún. „törvényen alapuló kártérítés”. A rendszer lényege, hogy amennyiben a
        szerzői jogosult művét nyilvántartásba veszik szerzői jogainak megsértése esetén kárának
        bármiféle bizonyítása nélkül igényt tarthat jogsértésenként 750 és 30 000 dollár közötti
        kártérítés-átalányra.  Amennyiben a  jogsértés szándékosan történt, a maximális  összeg
        150 000 dollárra ugrik, az alperes gondatlansága esetén viszont a minimum 200 dollárig
        csökkenthető.  A kártérítés összegét a bíróság, esetleg az esküdtszék szabad mérlegelésé-
                     737
        vel határozhatja meg.
           A törvényen alapuló kártérítést elsőként az 1976-os USCA-ban jelent meg, akkor még
        lényegesen alacsonyabb összegekkel, annak érdekében, hogy a haszonszerzési célú jogsér-
        tésektől elrettentse a felhasználókat. Az egyébként utilitarista gondolkodású Egyesült Álla-
        mokban ez egyáltalán nem tekinthető ördögtől valónak. A „statutory damages” alkalma-


        734   Ronald H. Selle, et al., v. Barry Gibb, et al., 741 F.2d 896 (1984).
        735   Saul Steinberg v. Columbia Pictures Industries, Inc., et al., 663 F.Sup. 706 (1987). A fenti eljárással összefüg-
           gésben l. részletesen: Joshua M. Dalton, Sara Cable:  e Copyright Defendant’s Guide to Disproving Sub-
           stantial Similarity on Summary Judgment. Landslide, 3. évfolyam, 6. szám, p. 26–31.
        736   Cinar Corporation v. Robinson, 2013 SCC 73. Journal of Intellectual Property Law & Practice, 2014. 9.
           szám, p. 269–271.
        737   USCA §504.

                                                                                     327
   322   323   324   325   326   327   328   329   330   331   332