Page 325 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

12. BEVEZETÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ SZERZŐI JOGBA

szágok belső joga oly sok eltérést mutat mind anyagi jogi (például közvetlen kontra közve-
tett felelősség), mind eljárásjogi kérdésekben (például a jogsértések bizonyítása, a kártérítés
összege). Az imént említett példákra az alábbiakban külön kitérünk. Amitől helyszűkében
ugyanakkor el kell tekintenünk, az annak a kiemelése, hogy a világ számos országában a
szerzői jogi ügyeket különbíróságok tárgyalják. Ilyen intézmények az európai és az észak-
amerikai országokban elvétve találhatók.

12.8.1. Közvetlen és közvetett jogsértés

Szerzői jogi jogsértést az követ el, aki engedély nélkül vagy a szerződés, esetleg a törvé-
nyi felhatalmazás keretein túllépve használ fel jogvédett tartalmakat, illetve sérti meg a
személyhez fűződő jogokat. E magatartások közvetlen jogsértést eredményeznek. Egyes
országokban azonban azért is megállapítható a szerzői jogi felelősség, ha valaki más szemé-
723
lyek jogsértéseihez járul hozzá valamilyen módon. Ilyesfajta rendelkezések hazánkból,
Németországból és Kínából is ismertek. Sőt, az elektronikus kereskedelmi jogból eredő
725
724
felelősségkorlátozás („safe harbour”) intézménye is közvetett felelősség megállapítását ered-
ményezheti, amennyiben a törvényi előírások nem kerülnek betartásra. Az indirekt felelős-
ség igazi „hazáját” azonban mégis az angolszász országok jelentik. Az Egyesült Államokban
a bírósági joggyakorlat fejlesztette ki a járulékos és helyettes felelősséget („contributory” és
„vicarious liability”), melyekhez hasonló intézmények az angol és ausztrál szerzői jogból is
ismertek „concept of authorization” néven. 726
A közvetett felelősség tételeit az Egyesült Államokban a SCOPUS fejlesztette ki. Esze-
rint járulékos felelősség terhelhet egy gyártót a terméke segítségével elkövetett szerzői jogi
jogsértésekért, amennyiben azokról tudomása van, és a jogsértéshez materiális segítséget
nyújt, vagy arra bátorítja a felhasználót. Sőt, amennyiben a jogsértés megakadályozására
reális lehetősége nyílna a gyártónak, mégsem tesz ellene semmit, és a jogsértésből jövede-
lemre tesz szert, akkor helyettes felelősséget is köteles viselni. A Sony v. Universal-ügyben
a SCOPUS mégis elvetette a japán cég felelősségét. Ennek oka az volt, hogy a videomagnók
gyártása önmagában még nem tette lehetővé a cég számára, hogy tudomást szerezzen ar-
ról, hogy az amerikai fogyasztók milyen televíziós tartalmak másolására használják a ké-
szülékeket, illetve e rögzítések kontrollálására sem volt lehetősége a Sony-nak. Sőt, a bírák
érvelése szerint a videomagnók alkalmasak jelentős, nem jogsértő felhasználásokra is (e

723 Az Szjt. 23. § (2) bekezdése a terjesztési jog megsértésnek tekinti a más személy által jogellenesen létreho-
zott műpéldányok kereskedelmi birtoklását is.
724 A „háborítói felelősség” („Störerha ung”) intézménye a német polgári törvénykönyv (BGB) 1004. szaka-
szában található, s ennyiben általános magánjogi klauzula. A szerzői jog területén történő alkalmazása
kapcsán l.: Gerald Spindler, Matthias Leistner: Secondary Copyright Infringement – New Perspectives in
Germany and Europe. IIC , 37. évfolyam, 7. szám, 2006, p. 798–813.
725 Yang Cao: Indirect Infringement of Intellectual Property in China. Queen Mary Journal of Intellectual
Property, 6. évfolyam, 2. szám, p. 2016, 248–259.
726 Min Yan: e Law Surrounding the Facilitation of Online Copyright Infringement, European Intellectual
Property Review, 2012. 2. szám, p. 123.

325