Page 321 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

12. BEVEZETÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ SZERZŐI JOGBA

tatása, a kritika és recenzió készítése, a híradási célú felhasználások és legújabban – 2014
óta – parodizálás érdekében hívható segítségül e kimentő körülmény. Az alperesnek azon-
ban azt is bizonyítania kell, hogy magatartása fair volt. Hogy ez miként igazolható, merev,
dogmatikus felsorolások helyett eseti bírósági mérlegelést tesz lehetővé. Az amerikaihoz
hasonlóan jelentősége lehet a felhasznált mű jellegének avagy annak, hogy a tartalmat pub-
likálták-e már, hogyan jutottak a mű birtokába, hogy a jogsértés „kevésbé tolakodó” („less
intrusive”) eszközökkel is megvalósítható lett volna vagy sem, illetve hogy milyen mennyi-
ség került átemelésre a forrásműből.
A fair dealing-tesztet a többi angolszász ország is átvette, és rendszeres jelleggel hivat-
koznak rá a felhasználók a jogsértések alóli kimentés céljából. A legismertebb kanadai dön-
tés szerint a fair jelleg vizsgálatakor a felhasználás céljára és jellegére, a felhasznált rész
mennyiségére, az alternatív felhasználási lehetőségekre, a forrásmű természetére és a for-
rásműre gyakorolt hatásokra kell tekintettel lenni. 710

12.6.3. Jogkimerülés

Hagyományosan nem a korlátozások és kivételek körében kerül elhelyezésre a jogkimerü-
lés tétele, ám e döntés igenis indokolt. Eszerint ugyanis a terjesztéshez fűződő jog kimerül a
műpéldány első jogszerű forgalomba hozatalát követően. Más szavakkal, ha a jogosult for-
galomba hoz egy könyvet vagy CD-lemezt, az ennek a tulajdonjogát jogszerűen megszerző
személy a példányt belátása szerint eladhatja. Az antikvár kereskedelem alapját szolgáltató
jogelv történetileg egy német professzor XIX. századi munkájáig vezethető vissza, s a té-
telt a német Birodalmi Legfelsőbb Bíróság 1906-os ítéletében emelte jogerőre. Az Egyesült
Államokban hasonló keretek között fogadta el a tétel alkalmazását a SCOPUS („ rst sale
doctrine” név alatt) 1908-ban. 711
A jogkimerüléssel kapcsolatos két legizgalmasabb részkérdést a párhuzamos importálás
esetleges tilalma, illetve a jogelv digitális környezetben való alkalmazása adja. Az előbbi
kapcsán kiemelhető, hogy a SCOPUS 2013-ban hozott döntése értelmében – hátat fordít-
va az addig követett nemzeti jogkimerülés alkalmazásának – a aiföldön gyártott és ott
jogszerűen forgalomba hozott tankönyvek engedély nélkül importálhatók az Egyesült Ál-
lamokba. Más országok, így például Svájc vagy Új-Zéland régebb óta a nemzetközi jog-
712
kimerülés tétele mellett foglaltak állást, lehetővé téve, hogy az egyébként szűkösebb nem-
zeti piacukra külföldről érkezzenek példányok. Az EU mindezekkel ellentétben arra az
álláspontra helyezkedett, hogy a jogkimerülés csak regionális kereteken belül, az elsőként a
28 tagállam vagy a további 3 EFTA-tagállam területén forgalomba hozott műpéldányokra
terjedhet ki. 713

710 CCH Canadian Ltd. v. Law Society of Upper Canada, 2004 SCC 13, para. 14–36.
711 Mezei Péter: A jogkimerülés intézményének kialakulása és fejlődése az Egyesült Államokban. ISZJSZ, 9.
(119.) évfolyam, 2. szám, 2014. április, p. 5–77.
712 Supap Kirtsaeng v. John Wiley & Sons, Inc., 133 S.Ct. 1351 (2013).
713 Mezei Péter: A jogkimerülés intézményének a kialakulása és fejlődése az Európai Unió szerzői jogában.
ISZJSZ, 10. (120.) évfolyam, 4. szám, 2015. augusztus, p. 38–80.

321