Page 221 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

9. A FELHASZNÁLÁS

 a munkavállaló a mű átadásával egyben a mű nyilvánosságra hozatalához is hozzájárul,
így a mű nyilvánosságra hozatalának a joga elviekben és legfeljebb annyiban és addig
illeti meg, ha és ameddig nem adja át a művet a munkáltatójának;
 a munkavállalót megilleti a szerzőség elismerésének joga és a névfeltüntetési jog az
általános szabályok szerint;
 munkavállaló visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a
munkáltató ebben az esetben is nyilvánosságra hozhatja és felhasználhatja a művet,
viszont a munkavállaló nevét köteles a műről törölni, a mű visszavonásának joga tehát
csak anonimitási jogra szűkítve illeti meg a munkavállalót;
 a munkáltató akkor is köteles törölni a munkavállaló nevét a műről, ha a munkáltató a
művön saját jogaival élve jogszerűen változtat, de a munkavállaló a módosítással nem ért
egyet, a mű egységének védelme tehát szintén csak az anonimitási jogra szűkítve illeti
meg a munkavállalót. A munkavállaló legfeljebb azt követelheti, hogy a módosításról
tájékoztassák annak érdekében, hogy eldönthesse, hogy egyetért-e azzal.

9.2.6. A díjazás

Az Szjt. 30. § (3) bekezdése alapján a szerzőt megfelelő díjazás illetheti meg, ha a munkál-
tató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogait másra
átruházza. Ebből a szabályból az következik, hogy mindaddig, amíg csak maga a munkál-
tató használja fel a munkaviszonyban alkotott művet, addig nem köteles a szerző munka-
vállalónak külön díjazást zetni, a munkáltatói jogszerzés ellenértékét a munkabér és a
munkaviszony alapján kapott egyéb juttatások magukban foglalják. Ez akkor is így van,
ha a mű felhasználásából, hasznosításából a munkáltatónak nagy sikere és jelentős bevétele
származik.
Ha azonban a munkáltató harmadik személynek ad felhasználási engedélyt vagy jogait
másra átruházza, akkor a munkavállalónak megfelelő díjazást kell zetnie, hacsak ezt a
felek ki nem zárták szerződésükben írásban vagy egyéb írásbeli jognyilatkozatban.
A szerzőt ilyen esetekben nem az Szjt. 16. §-a szerinti főszabálynak megfelelő arányos
díjazás, hanem csupán megfelelő díjazás illeti meg, vagyis a szerzőnek zetendő díjnak
nem kell arányban állnia a munkáltató által a mű felhasználásával kapcsolatban elért bevé-
tellel. Ebből eredően a munkavállalónak akár százalékos, akár átalánydíjat is lehet juttatni.
A munkavállalónak zetendő díj mértékére nincs jogszabályi előírás, az alapvetően a felek
megállapodásán alapul, de lehetséges az is, hogy a munkáltató valamennyi munkavállalóra
irányadó utasításban, szabályzatban vagy kollektív szerződésben, munkaviszonyra vonat-
kozó egyéb szabályban határozza meg egyoldalúan a munkaviszonyban alkotott művek
ilyen felhasználásai után a munkavállalót megillető jogdíj mértékét, zetésének módját,
idejét és egyéb feltételeit. Mivel törvényi szabályozás nincs a kérdésben, ezért valamilyen
formában írásban minden esetben érdemes a díjazás mértékét és feltételeit rögzíteni.
A munkavállalót a törvény alapján megillető díjazás írásban érvényesen ki is zárható,
erre sor kerülhet a felek szerződésével, de a munkáltató a munkavállalókra vonatkozó belső

221