Page 337 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

13. A SZERZŐI MŰVEK FELHASZNÁLÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ JOGTERÜLETEK

Másfelől a Ptk. becsület és a jó hírnév védelmére vonatkozó szabályai korlátait képezhetik
a szerzői alkotótevékenységnek is. Az értékítélet vagy a tényközlés tipikusan írásban, de adott
esetben beszédben vagy rajzzal, ábrával, plasztikával is megvalósítható. Ezek mind szerzői mű-
nek minősülhetnek. Azonban a szerzői műben ábrázolt személy megtilthatja a mű terjesztését
személyiségi jogainak sérelmére való hivatkozással. Hasonlóan a véleménynyilvánítás szabad-
ságához, a művészeti szabadság sem lehet korlátlan jog. Esetről esetre kell megítélni a két jog
ütközését. A II. világháború után Gustaf Gründgens színész örökösei Klaus Mann Mephisto
című regénye nyilvánosságra hozatalának, többszörözésének és terjesztésének bíróság általi
megtiltását kérték. Azt állították, hogy a műben szereplő Hendrik Höfgen ábrázolása meg-
sérti az akkor már elhunyt Gustaf Gründgens becsületét, emberi méltóságát. A német alkot-
mánybíróság az alkotmányban garantált művészeti szabadságot állította szembe a szintén az
alkotmányban garantált mások jogainak és az emberi méltóságnak a védelmével. Arra a követ-
keztetésre jutott, hogy a regény, amely ugyan nem tekinthető Gustav Gründgens életrajzának,
Gründgens személye csupán az egyik ihlető volt, mégis sérti az akkor már elhunyt színész
emberi méltóságát annak ellenére, hogy a mű nem az ő lejáratását célozza, csupán egy olyan
típusszemély életét mutatja be, aki a korszak jellemző személyisége, a náci uralom kulturális
kiszolgálója volt. Az alkotmánybíróság 1971-ben indokoltnak tartotta, hogy ebben az esetben
a szerző szerzői jogait korlátozza, mivel a mű sértette az emberi méltóságot. Az idő múlásával
azonban ez a sérelem okafogyottá vált, hiszen egyre kevesebben kötötték össze Hendrik Höfgen
guráját Gustaf Gründgens-szel. Ezt bizonyítja Szabó István 1981-ben bemutatott Mephisto c.
Oscar-díjas lmje, amely a betiltott könyv adaptációja, és amelyet Németországban is bemutat-
tak, illetve az a tény, hogy 1981-ben magát a könyvet is kiadták Németországban.

A MUNKÁSNŐ FÉNYKÉPÉBŐL IS ÜZLETET CSINÁLNAK

„Püspöki Erzsébet gyári munkásnő évekkel ezelőtt lefényképeztette magát egyik
fényképésznél. Később azután egy üzletnek a kirakatában fölfedezte a saját fény-
képét, mint levelezőlapot, amelynek kiadójául a Párisi Nagy Áruház volt megje-
lölve. A leány szerzői jogbitorlás címen bepörölte a céget 35.000 korona kártérí-
tés erejéig, mert, amint beadványában mondotta, társnői azt állítják róla, hogy ő
nagyvilági nő és fényképének sokszorosítása azt a benyomást kelti, mintha nem
volna rendes munkásleány. … A Párisi Nagy Áruház a legutóbb megtartott tár-
gyalás során ismét hangoztatta, hogy ő nem hibás a sokszorosításért, mert a fény-
képésznek kellett azt tudni, hogy szabad-e a képet sokszorosítani vagy nem. A
fényképész azzal védekezett, hogy még egyetlen „művésznő” sem tiltakozott fény-
képének sokszorosítása végett. Püspöki Erzsébet kihallgatása alkalmával előad-
ta, hogy amikor vőlegénye megtudta, hogy a képét sokszorosították, visszaküldte
neki a jegygyűrűt. És így súlyos anyagi kára származott ebből. Kijelentette azt is,
hogy ő nem pállyázik úgynevezett ’nagy társadalmi nők’ dicsőségére. És egyben
bejelentette, hogy most már nem 30.000, hanem 100.000 korona kártérítést köve-

337