Page 179 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

8. AZ EGYES MŰTÍPUSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

8.4.2. A követőjog és a fizető köztulajdon

A követőjog (droit de suite) azt a célt szolgálja, hogy a képzőművészek, iparművészek és fo-
tóművészek alkotásuk első értékesítését követően is tudjanak részesülni az eredeti műalko-
tásuk műkereskedő általi értékesítéséből befolyt bevételből. A követőjog létjogosultságát az
adja, hogy számos esetben a atal, pályája elején még tengődő, ismeretlen szerző kénytelen
műalkotását olcsón eladni, így a mű tulajdonjogáért (nem beszélve későbbi reprodukálá-
sáért) kapott jelentéktelen összegű bevételek korántsem állnak feltétlenül arányban a mű
már ekkor megállapítható esztétikai értékével. Az ekkor a szerző részére befolyt bevétel rá-
adásul alkalmatlan annak kompenzálására, ha a műalkotás később – akár az alkotó halála
után – csillagászati áron cserél a műkincspiacon gazdát, amelynek hasznát aztán kizárólag
a műkereskedő fölözné le. 445

Jean-Francois Millet (1814–1875): Úrangyala (1857–59)
Úgy tartják, hogy Millet-től az Úrangyala című festményt egy belga tájképfestő vette
meg 1860-ban 1000 frankért. A kép idővel többször gazdát cserélt, kiállításokon szerepelt,
ismertté vált. Ennek köszönhetően egy 1881-es aukción már 168 ezer frank volt a leütési
ár, ami nem állt meg, és 1889-ben már 553 ezer frankot adtak a képért. A festményt végül
Alfred Chauchard párizsi műgyűjtő vette meg 1890-ben 750 ezer frankért (!), aki 1910-ben
végrendeletével a francia államra hagyta.
Millet örökösei nagy szegénységben éltek, és amikor látták, hogy a különböző alkotá-
sok milyen áron kelnek el, vagyoni igényt támasztottak a későbbi értékesítések vételárából.

445 Lontai Endre, Faludi Gábor, Gyertyanfy Péter, Vékás Lajos: Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga.
Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2006, p. 83.

179