Page 257 - SZTNH - Szerzői jog mindenkinek 2017.

10. A SZERZŐI JOGI JOGÉRVÉNYESÍTÉS

teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből
részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A bitorlás tárgya a sértett („más”) szellemi alkotása, illetve a szellemi alkotásokon fenn-
álló kizárólagos (vagyoni és személyhez fűződő) jogok. A büntető jogi úton is szankcionált
bitorlást nem lehet elkövetni kapcsolódó jogi jogosultak sérelmére (ezen jogsértések ellen
polgári úton lehet fellépni), hanem csak szerzői jogi védelem alatt álló alkotásokkal kap-
csolatban.
A Btk. az elkövetési tárgy tekintetében a korábbi szabályozáshoz képest érdemi változást
e tekintetben nem hoz: az, hogy az értelmező rendelkezésben „a szerzői jogi védelem alá
tartozó irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás” jelenik meg a korábbi „irodalmi,
tudományos és művészeti alkotás” helyett, csak pontosítás: a joggyakorlat korábban sem
tekintette bitorlásnak a már nem védett művek bitorlását. Így ha valaki egy már nem vé-
dett alkotást bitorol, az ellen legfeljebb más bűncselekmény elkövetése miatt (pl. fogyasztók
megtévesztése) lehet fellépni, de az illető bitorlást nem követ el. A Btk. ennél részletesebb
de níciót nem ad, vagyis azt, hogy mi minősül például irodalmi, tudományos vagy művé-
szeti alkotásnak, az Szjt. alapján kell megítélni (lásd 4.2. alfejezetet).
A bűncselekmény passzív alanya (vagyis akinek a terhére a bűncselekményt elkövetik) a
szellemi alkotás létrehozója (írója, festője, zeneszerzője stb.) vagy más jogosultja.
A bitorlás két, egymástól elváló elkövetési magatartással valósítható meg. Egyrészt más
szellemi alkotásának sajátként való feltüntetésével, ez a klasszikus, hétköznapi értelemben
vett bitorlás. Ez az eset a plágium, amely nemcsak az elkövetési tárgy egészére, hanem egy
részére is elkövethető (pl. egy közös műként készült számítógépi program kísérődokumen-
tációján az egyik fejlesztő csak a saját nevét tünteti fel, így az tehát arra a részre is vonatko-
zik, amelyet nem maga alkotott). A bitorlásnak ez a megvalósulási formája materiális bűn-
cselekmény, ami azt jelenti, hogy a befejezettséghez az szükséges, hogy vagyoni hátrány
(eredmény) következzen be.
Másrészt úgy is elkövethető a bitorlás, hogy a mű hasznosítását attól teszik függővé, hogy
annak díjából, a haszonból vagy nyereségéből az elkövetőt részesítsék, illetve hogy jogosult-
ként tüntessék fel, méghozzá úgy, hogy az elkövető a gazdálkodó szervezetnél betöltött mun-
kakörével, tisztségével, tagságával visszaél. A második esetkörben az elkövető lényegében
speciális zsarolást valósít meg, hiszen döntési helyzetét kihasználva kér valamilyen anyagi
juttatást, előnyt, vagy kényszeríti egyébként cselekvésre az alkotót. Ennek az elkövetési ma-
gatartásnak a törvény meghatározza az elkövetési módját is, ami nem más, mint a mun-
kakörrel, tisztséggel vagy tagsággal való visszaélés, ez viszont nem feltétlenül jelent vezető
beosztást.
A bitorlás első elkövetési magatartását bárki megvalósíthatja, viszont a második, zsaro-
lási típusú megvalósulási formájának az alanya csak olyan személy lehet, akinek bármi-
lyen gazdálkodó szervezetnél a munkakörénél fogva kötelezettsége a szellemi alkotásokkal
kapcsolatos ügyintézés (pl. a harmadik személyek által történő felhasználás során kötendő
szerződések előkészítése).
Bitorlást csak szándékosan lehet elkövetni. A rendbeliség (azaz, hogy hányszor követték
el a bűncselekményt) a sértettek számához (és nem az érintett művek számához) igazodik.

257